2008-ban még nem jutottam el anyámékhoz (haverokhoz, stb.), három szigorlatot tettem le, napfényt addig láttan, amíg az egyetemre elmentem, meg vissza. Most végre (VÉGRE) egy rövid hétvégére hazajuthatnék. Vonattal. Na itt kezdődnek a gondok.

A vasutasok viszont kitalálták (nem mind, a Gaskó-féle VDSZSZ-kupleráj), hogy márpedig ők sztrájkolnak. Megint. Mert csak. Mert: "néééé, ottan pénzet látok, ide vele mind!". Az állam eladta a teherszállítást az osztrákoknak, a vártnál többért. Mit kéne tenni egy olyan állami vállalatnál a hirtelen jött extra pénzzel, ahol a működést is úgy tudják csak fenntarttani, hogy tartják a markukat az évi százmilliárdos állami segélyért?

Hát persze! Adjuk oda a mintaszerű munkát végző jómunkásembereknek! A mittudoménhányszázalékos béremelés mellé! Azt!

Mivel ennek a blognak én vagyok a moderátora, és szebb napjaiban sem talált 30-40 embernél több olvasót, az idegeim viszont kellően lerövidültek a vizsgaidőszakban, ezért leírom, amit gondolok. Érzékeny lelkűek forduljanak el.

Gaskó István szarjon sündisznókat telehányt vonatvécébe.
És menjen dolgozni a Suzukihoz, ahol a szakszervezet szót még kiejteni sem lehet.

Köszönöm.