Beleszerelmesedtünk párommal a gombákba. Illetve a gombászásba konkrétan, mint szabadidős tevékenységbe. Vettünk gombáskönyvet is (kettőt), és reménykedünk, hogy idén még lesz esélyünk valami novemberig kitartó fajokra, meg egy-két zavartalan szabadnapra. (Meg Medvére, a munkamániás gombakedvelőre.)
Azóta egyébként lőttem pár gombafotót is.

Ezt például pont nem szedtük le :D. Amanita muscaria, vagyis légyölő galóca. Volt még több is, de már öregek voltak, és nagyrészt nem pirosak, hanem narancsosak. Ja, helyszín Nagykálló-Harangod. Szedtünk némi tinórut, meg egy-két őzlábat, de a fotógép addigra pont kifingott.

Ezt most még így fejből nem vágom, de rizike- vagy pereszke-faj lehet. Kéne a könyv... Ma lőttem Piszkéstetőn, a hegyoldali ösvény mellett. Holnap még körülnézünk még arra, mert ott volt ez is: