Ma az intézetben Wurstgulasch volt a menü. Wurst, mint virsli, és Gulasch, mint... izé... ma éppen: lecsó. Legalábbis lecsóra emlékeztetett a leginkább. Köretként az örökifjú hasábkrumplival.
A konyhás srácnak megjegyeztük, hogy azért vigyorgunk a menün, mert magyarok vagyunk (ti. Balázzsal, a kolozsvári ERASMUS-ossal voltam). Ő meg megjegyezte, hogy hát igen, náluk a Gulasch meg az ungarisch az "paprikás"-at jelent. :D

Ja és egész finom volt.

PS: Bakker, amig irtam, eleredt az eső. Most várhatom, amig eláll, és haza tudok menni.

Pünkösdi szünet van a héten, no suli, a koli javarészt kiürült. Hogy mennyire,azt csak holnap este fog kiderülni. Ha maradtak elegen, gondolom lesz parti a bárban, ami alattam van. És feljön a hangja. Nem kicsit, nagyon. A németek pedig nem kapkodják el a bulizást, itt általában éjféltől 2-3-ig van a legkomolyabb hangulat. Ez rossz. Főleg akkor lesz rossz, amikor duplaóráim lesznek pénteken.

A mi WG-nkben (körlet, vagy mittudomén, én meg három másik ember) egyedül vagyok. Illetve Khoi feltűnik néha meglepetésszerűen. Lehet hogy ő már visszajött? Pfff...

Khoival dumáltunk kicsit a konyhában tegnap este. Ez egyébként nem jellemző. Sebastiannal szoktam néha beszélgetni, de egyébként eléggé begubózik mindenki a szobájába, vagy elhúz valahova. Khoi tegnap valami rizses-borsos-tonhalkonzerves borzadályt csinált magának. Wow. Én meg rituálisan megfőztem azokat a tojásokat, amiket még április elején vettem, lesz-belőle-rántotta! felkiáltással. És kimostam az ágyneműmet, mert most nyugodtan pakolhattam a folyosón lévő nagy szárítóra (ami nem tudom pontosan kié, szerintem valamelyik srácé lehet, mert Katjának van saját). Magamnak meg vettem a Kaufhofban két kis radiátorra akasztható utazó-szárítót. Belefér a bőröndbe, és négy pólót rá lehet aggatni. Az egyikre, mert a másik két pólónyi súly alatt széthullott. De nem hagytam magam, és összecellukszoztam. Egyelőre tart.

Megcsinálták (és végre vissza is hozták) a linuxos gépemet az intézetben. Úgyhogy van értelme bejárni! Az ebédelésen kívül, ugye... Valamint együtt buszoztam nemrég Marinával, a csoportunk argetin postdoc tagjával. Azt mondta, hogy valamelyik group meetingen a "hivatalos" beszámoló után beszélhetnék az otthoni kutatási témámról. Csak úgy, kötetlenül. Tök jó. Ez a group meeting dolog is tök jó, mert magunk között vagyunk, nyugodtan bele lehet kérdezni meg beszélni az aktuális prezentációba.

Még hétvégen elmentem a Rheinaue-ra, ami egy bazinagy park a Rajna mentén. Fotók a Picasán (ld. oldalt). Ilyen kéne Budapestre is, nem duplasávos alsórakpart, meg négyes metró!

Nos, az előző posztban megjósolt zivatar tényleg elkapott minket tegnap. Méghozzá két felvonásban. Az első normál zivatar volt, olyan igazi dörgős-villámlós. Itt egy dörgés hangja (akkor jó, ha hallod alatta az eső hangját is), és egy kép:



Amikor vége lett, gyorsan elrohantam boltba, mert látszott, hogy még jönni fog a folytatás. A boltból hazafelé már futottam, ott volt a fejünk felett a szupercella. Mikor beértem a koliba, egy villám lecsapott a közelben, és megkezdődött a show.